Anyák Napja 2015

Hétvégén volt Anyák napja, amit az oviban hétfőn, a suliban tegnap "ünnepeltünk" meg. Bogiéknál az oviban immár sokadik éve az a szokás, hogy nem össznépi ünnepség van, hanem a gyerekek megtanulnak valamilyen verset, s azt zenei aláfestés mellett "négyszemközt" - persze ott van óvónéni is, ha segítség kellene - szavalják el nekünk Anyukáknak. A verset én már itthon hallani szoktam, mert Bogi nem tudja megállni, hogy csak aznap mondja el nekem. 

Vasárnap itthon ezt a gyönyörű orgona és tulipán csokrot kaptam a gyerekektől egy-egy rajz kíséretében. Ugye milyen gyönyörűek így együtt? Imádom a tavaszi virágokat (tulipán, nárcisz, orgona), ezek a kedvenceim. Ebben az időszakban sokkal több vágott virág díszíti lakásunkat is finom illatot árasztva. 

Kaptam szép rajzokat is: Szabi egy gályát rajzolt nekem - valószínűleg, mert hétvégén Óbuda nap volt, s rengeteg programon vettünk részt. Reggel - még esőben - Bogica lépett fel az ovival, aztán Csaba bácsival drámajátékot játszottak a gyerekek Csillaghegyen, majd megnéztünk egy készenléti hajót és egy tűzoltóhajtót Pünkösdfürdőn, végül pedig gályáztunk. Ráadásul mivel miénk volt az utolsó fuvar, s a kapitány pont a Rómaira vitte vissza a hajót, így minket is "hazavitt", s nem kellett héveznünk. 

Bogi rajzából pedig nem hiányozhatott a ló, aki félig kilóg a képről, s őt személyesíti meg. Kíváncsi leszek elmúlik-e valaha ez a lómánia vagy esetleg átfordul valamilyen lovas sportba. 

És íme Bogi ovis ajándéka: egy saját designú bevásárló táska, amin Bogi és anya szerepel és egy anyarajz. Valahogy a szemüveget mindig lefelejtik rólam. :-) Természetesen mindezek mellé járt egy szál vörös rózsa is, ami a tavaszi csokrot díszíti.

Szabiéknál a suliban rendhagyó Anyák napja volt ismét. Mondhatom, hogy ez már hagyomány náluk. Ugyanis nemcsak az anyukák, nagymamák hivatalosak ilyenkor, hanem képzeljétek az apukák is. Tavaly nem is Anyák napjának hívták, hanem Szülők napjának. A tanító néni úgy gondolja - és ez ellen mi sem tiltakoztunk, hanem megszavaztuk közösen az ötletet -, hogy az apukáknak még kevesebb lehetőségük van betekintést nyerni csemetéik iskolai életébe, látni őket szerepelni, ráadásul a mai világban elég sok az elvált szülő, ami csak tovább ront ezen a dolgon. Én azt tapasztaltam, hogy igen sok apuka eljött tavaly és idén is az "anyák napi" műsorra is. És ez jó dolog szerintem. 

Nem csak a fentiek miatt rendhagyó a sulis Anyák napja, hanem azért is, mert nem hagyományos szavalós műsort látunk, és még ünneplőbe sem kell öltözni. Tegnap is egy vers és egy mese (ami körülbelül másfél gépelt oldal volt, s Lilla gyönyörűen megtanulta, s elmesélte kívülről) hangzott el , majd utána egy közös produkció következett, amiben a tanárok is felléptek a gyerkőkkel együtt. A lányok - stílusosan az oldalamhoz, de persze attól függetlenül - Barbie-nak voltak felöltözve, a fiúk pedig focistának. A műsor címe pedig valami hasonló volt: Örülj, hogy fiú! Örülj, hogy lány! S arról szólt, hogy egy anyuka miért örül, ha kisfia van, s miért ha kislányt szül. Persze mindent viccesen, bohókásan, táncolva előadva. A műsor végén, ami nem tartott órákon át, ellenben igen szórakoztató volt, az osztály elmúlt évéből láthattunk fotókat kivetítve. Zenei aláfestésnek pedig Kispál és a borz: Gézengúz c. dala szólt a Csinibabából. Mondanom sem kell, hogy mindenki fetrengett a nevetéstől már az első taktusok hallatán és a képek láttán. Igazán jól sikerült, színvonalas műsort láthattunk ismét. Köszönjük Judit és Martina néni!

S természetesen a végén itt sem maradhatott el az ajándékozás. A nagymamák egy szál sárga rózsát kaptak, mi anyukák pedig az alábbi teáskannát egy ölelés és puszi ellenében, valamint egy szál vörös rózsát. Azt hiszem ismételten csak gratulálni tudok a két tanítónéninek, s egyben megköszönni, hogy ennyire kreatívak, s a gyermekeinket is erre tanítják. S hogy mi volt a teáskannában?

Először is egy nagyon ötletes "Anyák lapja" plakát, ami egy újságra hasonlított, az ára pedig egy ölelés volt. A lapon szerepelt egy anya és egy gyerek rajz, valamint, hogy miért a legeslegjobb a világon az én anyukám saját szavakkal megfogalmazva. Továbbá ki kellett nyomozniuk a gyerekeknek, hogy mi a kedvenc színünk, ételünk, dalunk, helyszínünk és mit szeretünk velük a legjobban csinálni, majd ezt is ráírni a lapra. Ezenkívül a kannában volt a teafilterek mellett egy beváltható kuponfüzet is, ami szerintem zseniális ötlet. Némelyik kuponon látszik, hogy a gyerekek mondták. Nem tudom mindenkinél egységes volt-e, vagy személyreszóló, de remek ötletnek tartom. Én a következőkre tudom beváltani Szabinál a kuponokat:

• Segít az ebédkészítésben. - Ha sütikészítésről van szó, akkor mindketten ott legyeskednek és segédkeznek a konyhában. Persze folyton veszekednek.
• Nem ébreszt(enek) fel vasárnap reggelente - Ezt elbírnám viselni, mert szinte kivétel nélkül reggel 6-kor kukorékolnak már, s öt percenként bejönnek a hálóba valamilyen kérdéssel, kéréssel. Lehetetlenség visszaaludni utána már.
• Reggelit készít nekem.
• Ha szükségem van rá, csendben marad egy órán át. - Na ezt szintén megnézném. Egyik gyerekem sem arról híres, hogy csöndben van. Bogica egész nap csicsereg, s be nem áll a szája. Ha nem beszél, na akkor van baj!
• Leviszi a szemetet. - Ebben már most is segít.
• Elpakol, rendet tesz a szobájában. - Hát ez csak könyörgések árán megy.
• Segít porszívózni. - Szerintem ezeket ő diktálta, mert ez tényleg így van már most is.
• Megfőzi a reggeli kávémat, teámat. - Ezt inkább a férjemre bízom. :-)
• Elmosogat. - Már erre is volt példa.

Ismételten csak köszönetemet tudom kifejezni a két tanító néni felé. Remélem Bogi is ilyen szerencsés lesz szeptembertől.

Ti milyen kuponokat váltanátok be csemetéiteknél? Írjátok meg hozzászólásban!