Egy lépéssel közelebb | baniko műhelye

Egy lépéssel közelebb

A Facebookon már örvendeztem, de itt is örömmel jelentem be, hogy kedden bő egy évnyi tanulás után végre levizsgáztam textiljáték-készítésből. Jippiiiiii! S hogymiért épp textiljáték-készítés? Ha még nem ismered a történetem, most elmesélem. Figyelj! 

Kis kamasz koromtól kezdve érdekelt a varrás és a kötés. Mivel gyerekkoromban nekem nem volt barbim, így érthető módon nem neki varrtam és kötöttem ruhákat, hanem magamnak.  Kezdetben egyszerűbb szoknyával, felsőkkel, nadrágszoknyákkal próbálkoztam. Később blézerrel is, de ott a bélésnél már "elvéreztem", s évekig lapult a félkész ruha a szekrényem alján. A sorsára már nem emlékszem, valószínűleg költözésnél megszabadultam tőle. Volt még egy hosszú ujjú, nagyon finom, puha csavartmintás pulóverem is, amit magamnak kötöttem, s imádtam.  Ma már nem lenne türelmem egy "ekkora" darabot megkötni. (Egyébként épp a napokban rendeltem újabb gyönyörű színű fonalakat a babáknak. Már alig várom, hogy megérkezzenek.) Anyunak rengeteg Fürge Ujja és Burdája volt, amiket rendszeresen forgattam. Ráadásul több ismerősöm, barátnőm is volt, aki ruhaipari szakközépiskolába ment tovább tanulni. Én is szerettem volna ebbe az irányba orientálódni, de anyukám más irányba terelgetett, mondván varrni máskor is meg lehet tanulni. Pedig már akkor is egy saját butikról álmodoztam, csak akkor még felnőtt ruhákkal volt teli. Abból a szempontból nem bánom, hogy akkor csináltam egy varga-betűt, mert lehet, hogy most nem ott tartanék, ahol most. Valószínűleg, mivel a szakmát tönkretették, kiégett lennék, s én sem a szakmámban dolgoznék, mint sokan mások. Így viszont most az csinálhatom, amit szeretek; az a munkám, ami a hobbim.

A varga-betűnek köszönhetően teljesen más irányt vett az életem, s végül a gyerekek születésével kanyarodtam vissza az alkotáshoz, a varráshoz, a kézművességhez. Már fiamnak is sok szép gyerekszobai kiegészítőt alkottam, de lényegében lányom 3 éves kora óta varrok újra folyamatosan. A felnőtt méretről áttértem a "baba" méretre. Ugyanis 3 évesen kapta meg Bogi élete első két babáját. Mivel hosszas keresgélés után sem találtam ízlésemnek megfelelő ruhákat rájuk, ezért magam kezdtem el ingyenes szabásminták alapján ruhákat varrni rájuk. Majd megpróbáltam ezeket a szabásmintákat újragondolni, átalakítani. Aztán már ez sem volt elég, szabásminta-szerkesztő tanfolyamokon képeztem magam tovább. Mivel a környezetemben sokan dicsérték babaruháimat, úgy döntöttem ez az én utam, ezt szeretném csinálni.

Elkezdtem utánajárni a dolgoknak, mi a hivatalos útja, módja, hogy vállalkozóként azt csinálhassam, amit szeretek. Sajnos hamar rájöttem, hogy nem egyszerű ma Magyarországon vállalkozásba kezdeni. Nagyon sok (sokszor értelmetlen) akadályt kell leküzdeni és átugrani, hogy előbbre jussunk. A hivatalok sem könnyítik meg az ember lányának életét. Többször gondoltam, hogy feladom, de mindig jött egy kis plussz, egy kis lökés, ami vitt tovább az álmom felé. 

Azt hamar kiderítettem, hogy a babaruhavarráshoz is szakirányú végzettség szükséges (leginkább szabó, ruhaipari technikus, gyerekruha-készítő vagy textiljáték-készítő), ami nekem nincs.  Csakhogy itt jött a következő probléma: hol talál az ember lánya olyan iskolát, képzést, ahol meg tudja viszonylag rövid időn belül szerezni a végzettséget,  hogy ne másoktól függjek,  s nem is megy rá inge-gatyája?

Kezdetben női szabó képzést kerestem, mert a szakmát még mindig meg szeretném tanulni. Hobbivarrótanfolyamból rengeteget találni a neten, de női szabó képzésből már alig-alig. Hosszas keresgélés után találtam rá Székesfehérváron Jenka Stílusiskolájára. Mindig is úgy gondoltam, hogy számomra az tudja hitelt érdemlően átadni a szakma csínját-bínját, aki maga is évekig a szakmában dolgozott, s megvan a kellő tapasztalata, tudása, s mindezt érthető módon meg is tudja tanítani. Jenka oldalát olvasva, ilyen személy képe körvonalazódott bennem. Kis hezitálás után felhívtam, s nagyon kedvesen elbeszélgettünk tavaly májusban arról, hogy mik az én terveim, miért szeretném megtanulni a szakmát, s mit szeretnék vele kezdeni. Az ő javaslatára jelentkeztem a textiljáték-készítői szakra, ami időben csak fele a női szabó képzésnek. A textiljáték szakot Jenka lánya, Brigi tartotta, aki művészetterapeuta és bábpedagógus. S nem mellesleg egy nagyon közvetlen, vidám, kreatív, ügyes kezű lány. Keze alól számos maci, Waldorf baba, egyéb baba és állatka került már ki. Velünk mindig nagyon türelmes, segítőkész volt. Először mindig a jót látta meg munkáinkban, s természetesen azt is elmondta, hogy mit kellene javítani még. A képzés kiscsoportban történt, s ettől igazi családi hangulat alakult ki. Nagyon fognak hiányozni a szombatok, vasárnapok. Furcsa lesz nem vonatra szállni, s leutazni Fehérvárra Brigihez és Évihez. De bízom benne, hogy a jövőben még keresztezik egymást útjaink!

Ezúton köszönöm Jenkának és Briginek, hogy ismét egy lépéssel közelebb kerülhettem az álmomhoz.

Megosztás

Szólj hozzá!

Üdvözöllek műhelyemben!

Gyerekeimmel egy képen

Bakonyi Anikó textiljáték-készítő vagyok, a baniko műhelyének tulajdonosa és megálmodója, a designer textilek szerelmese. Ezekből a csodás anyagokból varrok vidám, színes, cuki ajándékokat (pl. plüssfigurákat, dekorációs termékeket) bármilyen alkalomra, legyen az szülinap, karácsony, húsvét, babalátogatás, esküvő vagy épp ballagás.

Blogomban többek között a babázásról, játékokról, textiljáték-készítésről, vállalkozóvá válásom rögös útjáról, valamint egyéb gyerekneveléssel, mesékkel, meseterápiával kapcsolatos témákról is olvashatsz. Ha pedig ezekkel kapcsolatos kérdésed van, írj nekem a kapcsolat@baniko.hu e-mail címre.
Örömmel és mosollyal teli alkotást és ajándékozást kívánok!


ITT TALÁLKOZHATSZ VELEM

Mézes-Bábos Mesefesztivál, Telezsák kézműves vásár
2018. december 6-7.
Óbuda

Római parti piac
2018. december 8., 8-13 óra
1031 Budapest, Nánási út 47-49.

Kategóriák

Címkék

Kövess a Facebookon is!

Kövess Instagramon!

További képes inspirációk

Már itt is megtalálsz: