Hamarosan érkezik erdei ujjbábkészletünk most ajándék mesével

Régen nem jelentkeztem mesékkel, de most karácsony előtt két újabb történettel is megismerkedhetsz, természetesen Nezvál Eszter meseterapeuta tollából. Mivel a plüssállatok közül az egyik legnépszerűbb karakter a róka, ezért még tavasszal megkértem Esztert, hogy írjon egy mesét róla. Számomra egy percig sem volt kérdés, hogy kik lesznek a róka társai a mesében. Kitaláltad már?

Hát persze, hogy a farkas és a medve. Nem véletlen, hiszen a magyar népmesék közkedvelt állatairól beszélünk: folyton megy a farkas-róka és a medve-róka között a rivalizálás, sokszor ugratják egymást, a róka állandóan megvicceli, becsapja barátját a farkast, és sokszor a medvét kérik fel döntőbírónak, mert a népmese hierarchiája szerint a medve a legerősebb állat, és sokszor bölcsességgel is felruházzák. A rókát pedig ravasznak, agyafúrtnak, hízelgőnek állítják be. A mi mesénk is ezekre a népmesei motívumokra épül, és mint minden állatos mesének a végén, nálunk is van egy tanulság: "Nem attól leszünk naggyá, hogy legyőzünk másokat, hanem attól, hogy a leküzdendő akadályokon egymást átsegítjük."

A mese mondanivalója miatt ezt a mesét elsősorban a nagyobb ovisoknak, kisiskolásoknak (5-7 évesek) ajánljuk!

Korábbi meséinkhez hasonlóan, most mi adtunt nevet az állatoknak: róka a Fondor nevet, farkas az Erdőháti koma nevet kapta, míg a medve maradt Medve Apó, mert ez is a bölcsességre utal.

A mese illusztrálása még várat magára, de hamarosan megjelenik a meséhez tartozó 3 db ujjbábot tartalmazó szett, amihez a mesét ajándékba adom. Így el is játszhatjátok a mesét, de egyéb mondókázáshoz, énekléshez is felhasználhatjátok az ujjbábokat.

Íme egy kis részlet a meséből:

Az erdei akadályverseny

Hol volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy vörös bundás róka, Fondor. Egy erdei odúban lakott egyedül. Sokat járt-kelt az erdőben, és a közeli faluban is, bár az embereket messze elkerülte.

Volt egy jó barátja, Erdőháti farkas koma. Sokszor vadásztak együtt, sokat kalandoztak, de bizony sokszor össze is vesztek. Olyankor úgy zengett tőlük az erdő, hogy a madarak mind szétrebbentek, még az éjszakai bagoly is felriadt nappali álmából.

Történt egyszer, hogy a róka és a farkas együtt mentek a faluba tyúkot fogni. Előre kitervelték a dolgot: odaosonnak a baromfiudvarba, s amíg Erdőháti őrt áll, Fondor szép szóval behízelgi magát a tyúkok közé. Aztán egy óvatlan pillanatban elkap egyet, és együtt elszaladnak vele.

El is indultak, oda is értek. Erdőháti kint maradt, hegyezte a fülét és figyelt. Fondor behízelegte magát a tyúkokhoz. Amint a farkas puha lépteivel sétált fel-alá, hirtelen hatalmasat vonyított fájdalmában.

- Aúúú! Aúúúúúúúúúúúúúúú!

Tüske ment a talpába, és minden óvatosságról megfeledkezve keservesen feljajdult. Abban a pillanatban a tyúkok hangosan rikácsolni kezdtek, a róka üres manccsal szaladt ki az ólból, és menekülni kezdett. Hazáig meg sem állt. A nagy lármára a gazda előjött a házból, és ott találta a farkast. Nosza, előkapta a husángot, de addigra Erdőháti is feleszmélt, és sántikálva hazairamodott.

Néhány napig csend volt az erdőben.

Aztán egy ködös délelőtt Erdőháti és Fondor összetalálkoztak. Szó szót követett, és alaposan hajba kaptak. A róka a farkast hibáztatta, hogy nem sikerült tyúkot fogni, és majdnem rajtakapták. A farkas a rókát okolta, hogy a bajban magára hagyta, és majdnem odaveszett. Akkora lármát csaptak, hogy felbolydult az erdő összes lakója. A medve segítségét kérték, hogy tegyen köztük igazságot.... (részlet vége)

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, és szívesen elolvasnád a mese végét is, hamarosan jövök a részletekkel.

Addig is örömmel és mesékkel teli napot kívánok!