Hol volt egyszer, hol nem volt... Interjú Nezvál Eszter, alkotó-fejlesztő meseterapeutával | baniko műhelye

Hol volt egyszer, hol nem volt... Interjú Nezvál Eszter, alkotó-fejlesztő meseterapeutával

Eszterrel még 2015 tavaszán egy közös vállalkozónői rendezvényen találkoztam. Amikor meghallottam, hogy mesékkel foglalkozik, egyből tudtam, hogy a mi útjaink egyszer még keresztezik egymást. Gombszemű állatkáim megszületésekor azonban már nem is volt kérdés, hogy kit kérek fel a hozzájuk tartozó mesék megírására, hiszen a játék és a mese szorosan összekapcsolódik egymással. Ugyanis „a gyermekkornak két tündérvilága van: a cselekvés síkján a játék, szellemi síkon a mese”. (Hermann Alice, 1979)

Eszter pedig örömmel vállalta a feladatot, hiszem még ma is, három gyermekes anyukaként is a mesék világában él. Az alábbiakban a kezdetekről, a mesékhez fűződő viszonyáról, valamint a meseterápiáról faggattam.

Mivel a mesék világában élsz és dolgozol, ezért gondolom sűrűn meséltek neked gyermekkorodban. Ki mesélt neked, volt-e kedvenc meséd, és milyen emlékek fűznek a mesékhez?

Leggyakrabban édesapám mesélt nekünk. Minden este szertartás volt, ahogy beült a gyerekszobába, olykor anyukámmal együtt, és mi a nővéremmel az emeletes ágyból hallgattuk a meséket. Mindenfélét mesélt, de legjobban azt szerettük, ha ő találta ki a történeteket. Nagyon kedveltük a vicces meséket, például Móra Ferenctől a Csilicsali Csalavári Csalavér-t, jókat nevettünk rajta mindig.

Mikor már tudtam olvasni, bújtam a gyermekverseket, szerettem bennük a ritmust, a dallamot. Sok népmesés könyvem is volt, de jó ideig csak olyat vettem a kezembe, amelyben sok kép volt. Azokon keresztül szövögettem tovább a szereplők életét. Az olvasást csak jóval később, tizenévesen szerettem meg, s talán a Gyűrűk Ura volt az első nagy falat, amit imádattal habzsoltam éjszakákon át.

Rengeteget hallgattam meselemezeket, ezekből néhányat a mai napig szinte kívülről tudok, mint a Kvantum Fantum csapdájá-t Muszty-Dobaytól. Kedvencem volt Palotai Boris Titok című lemeze, a Furfangos Cintula Móra Ferenc meséivel, és a Tündér Ilona és Árgyélus, melyen népmesék voltak, valamint a Tamás bátya kunyhója. Előttem van a borítójuk, azt nézegettem, miközben megelevenedtek bennem a mesék.

Emlékszem, sokszor vers- és mesemondó versenyt játszottam egyedül, hangsúlyozva, hibátlanul kellett elszavalnom, elolvasnom a műveket, és igen szigorú voltam magammal. Ha hibáztam, elölről kellett kezdenem. Nem adtam fel, és nagyon jól szórakoztam közben.

 

Véleményed szerint milyen a jó mese, mitől működik?  Létezik-e rossz mese?

A jó mese az, amiben rend van. Tudni lehet, ki a jó, ki a rossz, mi a helyes, a helytelen, nem oktat, nem von le következtetéseket, a történeten keresztül tanít. Van eleje, közepe és vége, fordulatos, de nem hagy bennünk feszültséget. Ezt leginkább a népmesék tudják, de nagyon sok jó műmese, kortárs mese is van.

Egy népmese akkor lehet „rossz”, ha átírják, megrövidítik, kivesznek belőle fontos részeket, vagy hozzátesznek olyat, ami nem odavaló. Rossz, ha egy mese nem veszi komolyan az olvasót, nincs saját szabályrendszere, ha követhetetlen a történet, és zavarosak benne a viszonyok.

Egy mese azért tud „működni”, változásokat előidézni, mert a hősök utánzásra késztetik a hallgatót. A mesékből tudjuk, hogy nem minden szép és jó, hogy nem mindig könnyű, egyszerű egy feladatot, célt megvalósítani, de épp azért járjuk az utat, hogy működövé tegyük mindazt, ami nem működik. S ha elsőre nem is sikerül, legtöbbször van másik út, még egy esély. Mindent újra lehet kezdeni.

 

A terápia szó hallatán szinte mindenkinek a betegség, annak kezelése, gyógyítása jut eszébe. Valójában mit takar a meseterápia? Lehet-e a mesékkel gyógyítani?

A meseterápia lényege, hogy a mesék segítségével elvezeti az embert odáig, hogy felismerje és megvalósítsa mindazt, amire vágyik, és működővé tegye maga körül azt, ami működésképtelen. A gyerekeknél azonban, főleg a kisebbeknél, nem egy terápiás helyzetet kell elképzelni, nekik még nem kell megmagyarázni a mesékben rejlő képeket és szimbólumokat, elég a mese hallgatása, lerajzolása, eljátszása ahhoz, hogy pozitív gondolatokat, érzéseket, változásokat indítson el, és beépítse azt az archaikus tudást, amit élete során bármikor segítségül hívhat.

A mesék nem azt mondják, hogy minden rendben van, hanem hogy minden rendbe tehető. Ezt a tulajdonságát tudjuk gyógyításra használni.

A felnőtt mesterápia hasonlít más terápiás módszerekhez, de fontos különbség, hogy nem alá-fölérendelt viszony van a terapeuta és a páciens között, hanem egy szinten működnek, a terapeuta a mesén keresztül kíséri az útonjárót. Minden embernek megvan a maga meséje, ezt segítünk megtalálni, megnyitni, és benne eligazodni. Boldizsár Ildikó szavaival élve a meseterápia a lélekgyógyászat homeopátiája. Nem bizonyos betegségekre létezik egy-egy mese, hanem mindenkinek van saját alkati „szere”, ami éppen abban az élethelyzetben segítségére lehet.

A mese, és annak szereplői által távolról szemlélhetjük a valóságunkat, tükröt tart elénk, s mikor meglátjuk magunkat benne, akkor ismerhetjük fel, hogy min kell változtatni, és kezdhetünk el dolgozni azon, hogy hogyan.

Az alkotó-fejlesztő meseterápia nem feltétlenül terápiás céllal működik, különösen hangsúlyos a preventív funkciója. A mai ember veleszületett történetéhséggel jön világra, ezért nagyon fontos, hogy jelen legyenek a mesék a mindennapokban. A mesehallgatás feszültségoldó hatással bír, ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat.

A gyermek csoportjaim az évkörre épülnek, körbejárjuk az adott hónaphoz tartozó ünnepeket, hagyományokat, és az azokhoz kapcsolódó mesével, játékokkal, alkotással tesszük élővé.

 

Tematikus meseírással is foglalkozol. Hogyan kezdődött, mikor kerültél kapcsolatba az írással?

Kisgyermek korom óta írok verseket, naplót, történeteket. Mikor legkisebb gyermekem felcseperedett, lettem biztos benne, hogy a mesékkel szeretnék foglalkozni, ez az én utam. A meseírás volt az első gondolatom, mégis először a meseterápia lépett előtérbe, s közben talált rám több megkeresés, hogy írjak meséket. Előfordul, hogy egyszer csak megszületik bennem egy mese, de legtöbbször kérésre írom őket. Például egy textil állatról, mint neked, vagy egy, illetve több személyről. Ilyenkor szükségem van néhány alap információra, ezeket megbeszéljük, aztán hagyom, hogy alakuljon, formálódjon a történet, míg össze nem áll egy kerek egésszé. Ezalatt egészen benne élek én is a mesében, azzal ébredek, és alszom el, egyéb teendőim közben is a fejemben zajlik. Kicsit olyan, mint a várandósság. S olyan szép, hogy mindig valami új születik.

 

Most van-e kedvenc meséd, és miért az?

Nincs kedvenc mesém. Olyan van, amivel épp sokat foglalkozom, és az nagyon hat rám, ez most éppen a Kristálygolyó című Grimm mese, amivel a felnőtt csoportban dolgozunk. Van néhány, ami annyira belém vésődött, hogy bizonyos helyzetekben előtérbe kerül, és segítségemre van. Olyan is akad, amit a gyerekeknek olvasok, és annyira megszeretjük, hogy sokáig beszélgetünk róla. Most fejeztünk be egy ilyen könyvet, Kiss Attilától az Altinájt.

 

 

 

Megosztás

Szólj hozzá!

Üdvözöllek műhelyemben!

Portréfotó Bakonyi Anikó

Bakonyi Anikó textiljáték-készítő vagyok, a baniko műhelyének tulajdonosa és megálmodója, a designer textilek szerelmese. Ezekből a csodás anyagokból varrok vidám, színes, cuki ajándékokat (pl. plüssfigurákat, dekorációs termékeket) bármilyen alkalomra, legyen az szülinap, karácsony, húsvét, babalátogatás, esküvő vagy épp ballagás.

Blogomban többek között a babázásról, játékokról, textiljáték-készítésről, vállalkozóvá válásom rögös útjáról, valamint egyéb gyerekneveléssel, mesékkel, meseterápiával kapcsolatos témákról is olvashatsz. Ha pedig ezekkel kapcsolatos kérdésed van, írj nekem a kapcsolat@baniko.hu e-mail címre.
Örömmel és mosollyal teli alkotást és ajándékozást kívánok!


ITT TALÁLKOZHATSZ VELEM

Jelenleg személyesen nem tudunk találkozni piacokon, vásárokon.

Kategóriák

Címkék

Kövess a Facebookon is!

Kövess Instagramon!

További képes inspirációk

Már itt is megtalálsz: