Miért pont Barbie?

Sokszor szegezték már nekem a kérdést, hol csak kíváncsiságból, hol támadóan, hogy miért épp a Barbie babákra tervezek és varrok ruhákat, mikor ezek a babák műanyagok, és nem valós testalkattal rendelkeznek? Bevallom én azok táborába tartozom, akiknek gyerekkorában nem volt Barbie-ja. Nyilván nem elvi, hanem anyagi okokból, a szüleim nem engedhették meg maguknak. Sőt továbbmegyek, nem is hallottam róla. Nem emlékszem olyan osztálytársamra, akinek lett volna (persze ettől még lehetett). Volt persze egy kb. 20-25 cm-es hajasbabám, Sári, akit szerettem öltöztetni, fodrászolni és egyszer még meg is nyírbáltam a haját - persze titokban. És nem azért, hogy "bántsam" a babám, hanem kíváncsiságból. Kíváncsi voltam, milyen lenne rövid hajjal. :-)

Általában két féle anyuka létezik: van, aki szereti, van, aki utálja a Barbie-t. Köztes tábor nincs. Számomra a Barbie CSAK EGY JÁTÉKBABA, nem érdekel mekkora cicije, milyen keskeny dereka, mekkora popsija vagy milyen hosszú combjai vannak. Maximum akkor, ha épp ruhát szerkesztek rá. :-)

Szerintem a Barbie egy baba, amivel jó játszani, lehet fésülni, különböző frizurákat készíteni neki, öltöztetni hétköznapi vagy akár királylányos ruhákba, ill. kiváló szerepjátékokat lehet vele játszani. Nálunk például most sűrűn játsszák azt a gyerekek (igen többesszám, mert néha a fiam is csatlakozik a játékba a húgához), hogy a Barbie babák (általában egy család) elmennek Rioba nyaralni, és gyerekszékekből emeletes nyaralót építenek. És ugye kitaláltad, hogy miért épp Rio? Hát persze, hogy a közelgő olimpia miatt. Természetesen ilyenkor kérdezgetnek minket, hogy és mivel lehet eljutni oda, mennyi idő stb. - ez pedig remek alkalom a közös beszélgetésre, együttlétre, játékra. De megemlíthetném azt a tavaszi játékot is, amikor Bogi iskolásat játszott a babáival. Az egyik baba volt a tanítónéni, a többiek a gyerekek. A játék pedig az aznap történt negatív eseményekre épült, valószínűleg ő így dolgozta fel az aznapi történéseket, én pedig a játékból szereztem róla tudomást.

Nem gondolom azt, hogy egy aránytalan testalkatú babával való játéktól a kislányoknak önértékelési vagy testképzavarai lennének. Egy kislány Téged, az anyukáját utánozza, Te leszel számára a követendő példa. Játék közben nem azon gondolkodik, hogy én is ekkora cicit vagy ilyen vékony derekat szeretnék, mint a babámé. Ezt csak, mi felnőttek, anyukák dramatizáljuk túl, mert a médiából is folyton ez folyik. Én például 30 éves koromig iszonyú vékony testalkatú voltam, folyton hízni szerettem volna, de nem sikerült. Aztán mielőtt terhes lettem volna Szabival, elindultak a kilók felfelé. Most pedig két gyerek után, nem akarnak leszaladni rólam. Persze szívesen megszabadulnék mondjuk 10 kilótól, de jól érzem magam a bőrömban. Szerintem, ha Te, mint anyuka megfelelően viszonyulsz saját magadhoz, a saját testalkatodhoz, és jól érzed magad a bőrödben, akkor a kislányodnak is ezt adod át, és nem akar majd a tv-ben látott anorexiás modellekhez vagy a babához hasonlítani. :-)

Ami pedig a baba műanyag voltát illeti: könyörgöm a legó nem műanyagból van? Mégsem érik támadások emiatt. Egyébként azt tudtad, hogy mivel a játékok szigorú szabályozásnak vannak kitéve, és nem tartalmazhatnak egészségre káros toxikus anyagokat, ezért a Mattel is folyamatosan újít, kutatásokat végez? 2000-ben kifejlesztettek egy silkstone névre hallgató ultraprogresszív műanyagot, mely kellemesebb tapintású, jobban színezhető, kicsit porcelánszerűbb, és jobban festhető, mint a korábban használt műanyag. Persze ebből az anyagból készült babákat a gyűjtőknek szánt sorozatban lehet találni.

No de visszatérve az eredeti kérdésre, hogy miért épp Barbie babákra varrok ruhákat? Az ok azt hiszem egyértelmű: mindenki saját magából indul ki, így anno én is így tettem. Bogi a harmadik szülinapjára, ill. karácsonyra (mindkettő decemberben van) két babát - egy Barbie-t és egy szép hosszú hajú Götz babát - kapott. Szerettem volna plusz ruhákat is ajándékozni hozzájuk, de a Götz kivételével nem találtam. (A Götz babákról tudni kell, hogy abszolút minőségi babák, viszont nagyon drágák, így nem szerettünk volna újabb tízezreket költeni ruhákra, amíg nem látjuk, hogy bevált a baba.) Ezért körülnéztem a neten, és az akkori Teszveszről vettem potom pénzért (körülbelül anyagárban) kézműves babaruhákat, a Götz babákra pedig macira való ruhákat, amiket átalakítottam. Mikor kibontottam a csomagokat, jött a felismerés, hogy ilyet akár én is tudnék varrni. A szavakat tettek követték, és az elmúlt pár évben rengeteg babaruhát varrtam és kötöttem a lányom babáinak, elsősorban a Barbie-nak, mert az a kedvence. Így született meg 2012. év elején a vállalkozásom ötlete, de igazából csak 2015-re jutottam el oda, hogy vállalkozás is legyen belőle.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy már a kezdeti terveim között is szerepelt az, hogy más babáknak is készítsek ruhákat, csak ha az ember lánya egyedül vállalkozik, és csak két keze van, akkor lassan halad. És mivel a lányom kedvence a Barbie, ezzel kezdtem. Talán azzal sem árulok el nagy titkot, hogy saját tervezésű, öltöztethető rongybabákat is szeretnék, amihez vannak már félbehagyott prototípusaim, de idő hiányában ez is egyelőre háttérbe szorul.

Sokat gondolkodtam már azon is, hogy miért épp a Barbie lett a kedvenc babája a lányomnak? Én a választ abban látom, hogy könnyű a baba (egy Götz babához mindenképp), jól öltöztethető és marokra foghatók a lábai, ezáltal könnyű velük szerepjátékot játszani, "bábozni".

Te hogy viszonyulsz a Barbie babákhoz és miért? Írd meg hozzászólásban nekem!