"De jó lenne egy ilyen lajhár! Annyira bűbájosan édes, annyira szeretem a lajhárokat."

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szeretek személyre szóló ajándékokat készíteni és vásárolni is, és sokszor kapom meg ismeretlen személyektől, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire ismerem az embereket, és milyen könnyen megy az ajándékozás. Pedig azt gondolom, nem ördögtől való félelem ez, csak figyelni kell picit a másikra, és felcsippenteni azokat a morzsákat, amiket elénk szórnak. Így tett Nóri is, akit barátnője egy elejtett félmondata sarkallt a megajándékozásra. Mert tulajdonképpen milyen is a jó ajándék? Hát az olyan, ami szívből jön és személyre szóló. Ez lehet kézzel készült, de akár boltban vásárolt is. Amiről tudom, hogy a másik örülne neki, amire már régóta vágyik, amit valamilyen okból kifolyólag nem vett meg magának.

Nóri még februárban keresett meg azzal, hogy szeretne egy lajhárt készíttetni velem, de csak egy fotója van, nem tudja így is vállalnám-e. Ilyenkor be szoktam kérni a fotót, mert akár olyan figurát is tartalmazhat, amit egyértelműen másvalaki már megtervezett, nem kevés időt és energiát beletéve, én pedig nem szeretek másolni. Mert én sem szeretném, ha másolnának. Mivel inspirációim nagy részét én is a netről gyűjtöm, így eléggé tisztában vagyok a külföldi kézművesekkel, pláne azokkal, akik valami szépet, minőségit tesznek le az asztalra. Ilyen volt Nóri lajhára is, amit egy ír tervező páros Dermot és Eli,  CraftyKooka márkanév alatt tervezett.

Én is szeretem a figuráikat, nekem pár évvel ezelőtt az egyik nyuszijuk tetszett meg. :-) Sokáig kint is volt a desktopomon a fotója ispirációként.

Nórinak két lehetőséget ajánlottam ezután: vagy tervezünk neki egy saját lajhárt vagy ő megveszi a szabásmintát és én szívesen megvarrom neki az alapján. Ez utóbbi mellett döntött. :-) A levelezés folyamán derült ki, hogy barátnőjét szeretné meglepni vele, "amolyan kis kedves emléknek és mindig mosolyt fakasztó társnak szánnám" címszóval. Én is izgalommal telve vágtam bele a munkába, mivel gyapjúfilcből (köszönet érte a Multifeltnek) még nem készítettem textilfigurát, így kíváncsi voltam milyen vele dolgozni. Hát mit ne mondjak a végtagok kifordításával meggyűlt a bajom, pedig nem is voltak olyan keskenyek. És bizony volt olyan pillanat, amikor majdnem félretettem a munkát, hogy én ezt most pihentetem, mert nem megy. De ilyenkor még inkább hajt a befejezni akarás. :-)

Nórival folyamatosan tartottam e-mailben a kapcsolatot, kezdve az anyag kiválasztásától egészen addig, hogy éppen hol tartok a munkával. Szerettem volna, ha ő is valamilyen szinten részese lehet az alkotási folyamatnak.  Ezt egyébként szokták szeretni az ügyfeleim, mert ez az egyik dolog, amitől személyessé válik a kommunikáció. Nóri így írt erről egyik levelében:

"Köszönöm a fejlemény beszámolókat is, nagyon izgalmas és jó érzés a várakozás és tudni mi és miként alakul.. Nem a bizalmatlanság, hanem a gyermeki lélek...mint ahogy visszaszámoljuk a Karácsonyt, még így felnőtt fejjel is."

Persze a levelezések alkalmával mindig mélyebb betekintést kapok az ajándék vagy a megajándékozandó személy hátteréről, ez pedig nekem is jó, mivel így én is közelebb érzem magamhoz az illetőt.

Nóri személyében pedig egy tündéri, folyton mosolygó, vidám, energikus, örök optimista egyént ismertem meg így ismeretlenül is. Levelei mindig jókedvre derítettek és ösztönöztek, hogy mihamarabb befejezzem a munkát, mert már én is kíváncsi voltam a lajhár fogadtatására. És hogy milyen lett a végeredmény? Íme:

Az eredmény és Nóri visszajelzése pedig önmagáért beszélt:

"EZ A LAJHÁR EGYSZERŰEN IMÁDNIVALÓ ÉS TÜNEMÉNYES! IMÁDOM!"

Így végig nagybetűvel. :-) Természetesen azután is kaptam visszajelzést, hogy a lajhár megérkezett új családjához:

"Feltétlenül át kell és át szeretném adni Neked, hogy hálásan köszöni barátnőm az alkotásod minden egyes filcnégyzetcentijét...elragadtatással és tiszta gyermeki boldogsággal vigyázza... Óh...a neve Lali lett. Annyi lélekszép percet okoztál az első találkozáskor és azóta is folyvást, amikor csak rápillant az ember, megsimogatja és megölelgeti... Múlhatatlan örömélményt okoztál, és végtelenül köszönöm Neked mindezt, pótolhatatlan pillanatok és érzések ajándékát készítetted el..."

Kell ennél szebb és kedvesebb visszajelzés? Azt hiszem nem. És ez az igazi, személyreszóló ajándék lényege. Örül az, aki adja és örül az, aki kapja. Kívánom, hogy Lali lajhár sok boldog percet szerezzen még új tulajdonosának!

És, ha Te is szeretnél egy igazán személyreszóló ajándékot, keress bátran a kapcsolat@baniko.hu e-mail címen.

Addig is örömmel és mosollyal teli napot kívánok!