A varrógép története, avagy a varrás forradalma

A kézi varrás több mint 20 ezer éves múltra tekint vissza. Az első tűt állatok csontjaiból, szarvaiból, az első „cérnát” pedig állati ínszövetből készítették. Fém tűt a 14. századtól kezdtek el használni, az első lukas tű pedig a 15. században bukkant föl.

Sokak tűje beletörött

A gépi varráshoz kapcsolható első szabadalom 1755-ből ered, amikor is egy bizonyos Charles Weisenthal egy olyan tűt szabadalmaztatott, mely egy hímzőgépnek lehetett a része. Arról azonban nem szól a fáma, hogy ez pontosan milyen szerkezet lehetett, feltéve hogy egyáltalán létezett is.

A varrógép sokak fantáziáját izgatta. Thomas Saint angol feltaláló 1790-ben szabadalmaztatott elsőként egy olyan, teljes szerkezet elképzelését, mely varrni tudott. Működőképes prototípusról azonban ez esetben sem tudni.

Thomas Saint gépe 1790-ből

1810-ben a német Balthazar Krems egy olyan automata gépet talált föl, mellyel fejfedőket lehetett varrni. Ő azonban nem védette le a találmányt, mely egyébként sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A következő lépcsőfokot az osztrák Josef Madersperger terve jelentette, melyet 1814-ben vált valóra. Az ő elképzelését vitte tovább az amerikai Walter Hunt, aki 1833-ban rukkolt elő saját szerkezetével: az ő nevéhez fűződik a dupla szálas varrás.

A rengeteg próbálkozás dacára az első bejegyzett varrógép csak 1845-ben tűnt fel, Elliot Howe nevével fémjelezve. Howe újítása volt, hogy a tű mozgását az eddigi vízszintes helyett függőlegesre állította.

Az első háztartási varrógép - Howe munkája

Modelljének számos eleme a mai napig továbböröklődött a varrógépekben. A gépeket először egy francia szabó, Bartholomew Thimmonier vetette be tömegtermeléshez az 1830-as években, s ekkor még nem is sejtette hogy ezzel a saját bőrét vitte a vásárra. Feldühödött francia szabók – attól való félelmükben, hogy a gépek miatt elvesztik munkájukat – ugyanis felgyújtották egy ruhagyárát. A lángokban maga Thimmonier is majdnem odaveszett.

A sikersztori a Singeré

Az ipari forradalom igazi „sikersztorija” azonban kétségkívül a Singer féle varrógép volt. Isaac Merritt Singer mérnökként végzett; első varrógépét 1851-ben szabadalmaztatta. Ez a prototípus sokat átvett a Howe-féle modellből, azonban lényeges újításokat is tartalmazott. Ezek közül a legszembeötlőbb a pedál bevezetése volt, melynek révén a használó keze fölszabadult, így hatékonyabban koordinálhatta magát a varrást. Az újításoknak köszönhetően a gép sokkal szabályosabb varrást produkált a manuális vagy a korábbi gépi megoldásokhoz viszonyítva. Singer sikerét látva, amely annak volt köszönhető, hogy a már meglévő fejlesztéseket tökéletesítette tovább, Howe is úgy gondolta, kiveszi a részét az elismerésekből. Beperelte Singert, akit 1855-ben a Howe-féle gép szabadalmi jogának megfizetésére köteleztek.

Bár Singer először ipari célokra szánta gépeit, hamar felfedezte, hogy azon némi átalakítással a háztartásokban is remekül alkalmazhatóak. Így vált a varrógép tömegek számára is elérhetővé, a ruházati tömegtermelést is lehetővé téve ezzel párhuzamosan. A gépek segítségével nem csak a nagy mennyiségben való gyártás vált lehetségessé, a munkaköltség is jelentősen visszaszorult. A klasszikus, manuális varrógépek azonban már a 20. század második felétől kiszorultak a háztartásokból, átadva helyüket az elektromos hajtású gépeknek.

Az Amazonon bukkantam rá erre a gyönyörű Singer varrógépre, melyet a 160. évfordulóra dobtak piacra, természetesen limitált példányszámban. Nagyon állat és űr cucc egyben, de közben a fekete és arany színtől iszonyatosan elegáns is. Azért szívesen kipróbálnám.  :-)

Természetesen az én első varrógépem is Singer márkájú volt, ill. anyukámé is. A mostani Elna varrógépemről bővebben itt olvashattok. Neked milyen varrógéped van? Írd meg hozzászólásban!

Források: inventors.about.com, hg.hu